2kW Labortáp 2.

Kérlek ezen a néven, ne keresd a cikk első részét! Ezt Néhány történet ... néven publikáltam.
Eltartott egy ideig, hogy tovább tudjak haladni ezzel a projecttel.
Megépítettem és leteszteltem a késleltető áramköröm, amiről itt volt szó.

Úgy működik, ahogy vártam.
Elkészült a teljes kábelezés, és a mechanikai munka, ami szükséges volt az összerakáshoz.

A szokásos C14-es csatlakozó helyett C20-ast választottam. A két tápegység maximum 3kW-ot vehet fel, ezért úgy éreztem, hogy jobb a nagyobb csatlakozót választani.
Nagyjából egy év kihagyás után, újra beüzemeltem a 3D nyomtatómat. Így, 3D nyomtatott hátlapot kapott a tápegység:

Készítettem egy rövid videót, a két modul késleltetett bekapcsolásáról:

Tehát a szerkezet mostmár működik. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a számítógépes vezérlés.
A két modul eredetileg két, optikailag leválasztott USB - Soros átalakítóval rendelkezik. Ezt én egy USB porttal akartam megoldani. Rendeltem egy kétcsatornás FTDI modult, ami sajnos még nem érkezett meg. Az USB csatlakozót már felszereltem a hátlapra. A teljes befejezéshez még ide kell érnie az FTDI modulnak, valamint terveznem és építenem kell egy optocsatoló modult hozzá. Ez lesz majd a project második fázisa.

Két probléma - egy megoldás

Szokásomhoz híven, most is több dolgot építek párhuzamosan.
Az utolsó bejegyzésemben írtam a dupla tápegységem kapcsoló problémájáról. Ez az első dolog ami megoldást igényel.
Néhány hónapja vettem egy 1,5kW-os variac-ot áron alul (15eFt-ért ami egy vicc, főleg miután kiderült, hogy a primer és a szekunder tekercs izolált egymástól).

Amikor használni próbáltam azt tapasztaltam, hogy azonnal leveri a kismegszakítót. Túl nagy a bekapcsolási áram (óriási vasmag).
Az első probléma megoldásához egy időzített kapcsoló áramkörre van szükség amit egy kisáramú áramkör vezérel.
A második probléma, pedig egy klasszikus lágyindító.
Ha a fenti áramkörök működésének a mélyére ásunk, arra juthatunk, hogy a két dolog nagyon hasonlít egymásra. Az elsőben a nagyáramú részt némi késleltetéssel kell bekapcsolnunk. A második rendszerben induláskor néhány teljesítményellenálláson keresztül jut az áram a fogyasztóra, ami időzítés után rövidre záródik.
Szóval, ha leválasztom a vezérlő kis tápegységet a nagyáramú részről egy kapcsolóval, akkor kész is vagyok. :-)
Az időzített kapcsoló áramkörben ki kell hagyni a teljesítményellenállásokat és a kis tápegységet kell kapcsolni az előlapi kapcsolóról. A lágyindítóban pedig a teljesítményellenállások beültetésre kerülnek és a kit tápegység közvetlenül a nagyáramú tápellátásra van kötve (itt külső nagyáramú hálózati kapcsolót használunk az egész rendszerre).
Az áramkör tervezése során egy picit tovább mentem. A fenti egységből felraktam kettőt egyetlen panelra. Ez vagy mester-szolga üzemmódban használható (egyetlen táp bement, egy bekapcsoló gomb, egy kisáramú tápegység, és két - akár különböző - időzítés, két relével), vagy a panelt kettéfűrészelve, két teljesen független egységként.
A teljes terv elkészült. A paneleket egy pár napon belül megrendelem (van egy jópár más terv is a fejemben, és csak egy szállítási költséget akarok fizetni)
A kapcsolási rajz:

A panel terv:

A beültetett panel 3D modelje:

Ez az első tervem aminek teljesen komplett 3D modelje van. Most végre képes voltam a OpenSCAD -> scad -> FreeCAD -> step munkafolyamatot végigvinni a saját alkatrészeimnél, könnyedén.

Néhány történet - Építek valamit ezekből

Építek valamit. Ahogy szoktam.
Mesélek náhány történetet dolgokról - amit nem szoktam? Vagy mégis? Nem tudom.

1. Alapvetően IT gyerek vagyok. Az életem nagy részében különböző cégeknek dolgoztam, különböző IT munkaköröket láttam el. Ez a történet abba az időbe vezet vissza, amikor IT főnök és rendszergazda voltam a Láng Holdingban.
Ez az internet korszak előtt történt (csak, hogy értsd, az internet sokkal korábban létezett, mint ahogy azt sok fiatalabb, alapvetően nem IT-ban dolgozó ember hiszi). Tehát menjünk vissza 1998-1999-be (a dotnet bumm előttre).
Úgy működtünk, mint egy szokásos holding cég, leginkább pénzügyi/jogi entitásként. Az időszak egyik legnagyobb IT kihívása az volt, hogy az ország törvényeit és a cégnyilvántartást elektronikusan elérhetővé tegyük a munkatársaknak. Ebben az időben ez az információ nem volt elérhető csak úgy egyszerűen az épp induló weben.
Volt egy cég amely ezeket az információkat előfizetéses CDROM-on küldte.
Egy tipikus PC-nek egy CDROM meghajtója volt (mostanában, már egy sem), de többre volt szükségem, központosítva, a szerveren. Tehát vettem egy jó kis SCSI dobozt, négy eszköz hellyel, és négy SCSI CDROM-ot a feladatra.
Ezek az idők elmúltak. Végülis ezt a céget bezártuk, és a doboz a padlásomon landolt (együtt sok egyéb régi IT cuccal).

2. Néhány héttel ezelőtt rendeltem két 60V/1500W-os tápegységet Kínából. Miután nem akartam kifizetni a közös szállításhoz tartozó kötelező DHL díjat, külön rendeltem ezeket. $99 volt darabja. Ez egy jó tesztje volt a helyi postának. Hogyan kezelik a vámolást. Elmondhatom: véletlenszerűen.
Az első amit rendeltem a vámnál kötött ki és jóval később kaptam meg. A másodikat amit rendeltem, egyszerűen kihozta a postás, mindenféle vámolás nélkül.

3. Még 2017-ben rendeltem egy Ruideng DPS5020-as tápegység modult a Banggood-ról. Néhány hónap után egyértelművé vált, hogy sosem fog megérkezni. Tehát jeleztem a Banggood felé. Újraküldték. Végül mindkettő megérkezett. Végül megegyeztem velük, hogy megtartom mindkettőt a visszaküldés helyett.

Mostanra azt hiszem rájöhettél, hogy egy két csatornás 0-50V/20A-es tápegységet akarok építeni a műhelybe. Ez 2017 óta foglalkoztat.
Miután megvannak a modulok, az óriás hálózati tápegységek hozzá, azon kezdtem el gondolkozni, mi lenne a megfelelő doboz hozzá. Bármi amit a helyi, vagy online kereskedőknél találtam, túl nagy és túl drága volt. Így jutott eszembe ez az elfeledett SCSI doboz a padlásról:

Kipakoltam mindent belőle:

Építettem két teljesítmény modult a Ruideng vezérlőből, a 1,5kW-os tápból és néhány aluminium profilból:

Beépítettem az egészet a dobozba:

Itt következik néhány probléma:
1. Elkezdtem gondolkodni. A dobozban van 3kW-nyi tápegység. Azt gontolom, hogy az eredeti kapcsoló sosem lesz képes kb. 15A-t kezelni.
2. Nem akarom a két tápot egyidőben bekapcsolni, mert a bekapcsolási áramlökés valószímű, hogy leveri a kismegszakítót.
3. A tápegységet PC-ről is szeretném vezérelni, de lehetőleg csak egy USB portot használva. Tehát le akarom cserélni az eredeti USB/RS232 adaptert valami másra.

Ahogy láthatod az építés a végéhez közeledik, csak a fenti kérdéseket szükséges kezelnem. Főleg az első kettőt. Ezeknek a megoldása egy későbbi cikk témája lesz.

DC SSR 1.

Ezzel a cik(ek)kel már régen tartozom magamnak.
Különböző fórumokon rendszeresen feltűnik, a "milyen DC SSR-t" vegyek kérdés, vagy ennek módosulatai. A rövid válasz: semmilyet.
Kicsit hosszabban (most így saccra sok részes cikk lesz belőle):
Először is nézzük meg mi az az SSR (Solid State Relay - vagy Szilárdtest relé).
A szerkezet a mechanikus relé kiváltására született. A következő tulajdonságokkal rendelkezik:
- Galvanikusan leválasztott
- Mind a vezérelt, mind a kapcsolt oldalon kétpólus
- Széles bemenő feszültségtartomány
- A relével szemben, nincs mechanikai kopás
- Zajmentes
- A mechanikus relénél nagyságrendekkel gyorsabb
- Az AC verziói, típustól függően nullátmenten kapcsolnak
Amit most vizsgálok, az ennek a DC verziója. Első nekifutásra a filléres, mindenhol hozzáférhető darabokból indulok ki. Egy ilyet korábban szét is szedtem:
http://it-pro-hu.blogspot.com/2014/07/fotek-ssr-40dd-szetszedve.html
A Fotek ide vonatkozó szériájának az adatlapja itt található:
http://www.fotek.com.hk/solid/SSR-3.htm
(Halkan jegyzem meg, hogy nagyjából minden az eBay/Aliexpress vonalon kapható Fotek DD relé hamisítvány, ugyanakkor amit írok az az eredetire is vonatkozik az adatlapon található rajz alapján)
Itt van egy rajz ami mutatja a szerkezet belső működését:

Hogy megértsük mi ezzel a baj, vegyünk egy tipikus felhasználási próbálkozást: egy 3D nyomtató fűtött ágyának a kapcsolását. Legyen mondjuk az ágy 12V és 120W azaz 10A.
A kimenő oldalon lesz "némi" feszültségesés. Nézzük meg, hogy ez mennyi. Ha felületesen nézzük azt hihetjük, hogy a Q2 Vcesat feszültsége lesz ez a feszültségesés. Ami esetünkben mondjuk tipikus 0,8V (ok, ha más tranzisztort választunk, ez még kissebb is lehetne - akár 0,2V).
De sajnos a helyzet nem ilyen jó. Miután az áramkörben a kapcsolt oldalon a J2 1-2 pólusai közötti feszültég a maximum ami bárhol előfordulhat az áramkörben. Nézzük meg, hogy ez mennyi lehet:
1. U1 Vcesat + Q1 Vcb = 0,25V + 0,6V = 0,85V
2. Q2 Vcb + Q1 Vcesat = 0,6V + 1V = 1,6V
A fenti kettőből a nagyobb lesz a minimális feszültségesésünk. A jó Fotek relén 2V-ot mértem az ideális 1,6V helyett.
Ez a fenti összeállításban 20W veszteséget produkál. Hát nem épp ideális.
Mi ennek az alapvető oka? Az, hogy a kapcsolt oldalon a működési elvből adódóan nem áll rendelkezésünkre külön tápfeszültség. Ha rendelkeznénénk ilyennel - mint ahogy a gyakorlati problémák jelentős részénél rendelkezünk - le tudnánk menni a Q2 Vcesat feszültségéig, csökkentve a veszteséget (vagy MOSFET alkalmazásával még ennél is jobban)
Akkor most nézzük meg a bemeneti oldalt.
Azt írja a Fotek dokumentáció, hogy 3-32V feszültségről lehet használni.
A fenti kapcsolásban az R1 1,5K értékét nem az eredeti bontott eszközből vettem, hanem számoltam az adatlapból. Nézzük meg, hogy mit produkál ez 3, és mit 32V-on:
Az optocsatolóban alkalmazott LED nyitófeszültsége 1,2V.
Ez 3V-on ((3V-1,2V)/1500ohm) = 1,2mA-t jelent, 32V-on pedig ((32V-1,2V/1500)=20,5mA-t.
Ami az optocsatoló 20% minimális CTR értéke mellett azt jelenti, hogy 3V bemenő feszültségnél az optocsatoló maximális kollektor árama 6mA 0,24mA lesz. Ha az abszolult maximumokkal számolunk:
Q1 hFE = 200, Q2 hFE = 15, tehát 6mA 0,24mA x 200 x 15 = 18A 720mA. Ez a kapcsolás elméleti maximuma 3V kapcsoló feszültség esetén. De ezt biztosan nem fogjuk elérni (a Q1 betája nem lesz 200, az optocsatoló pedig nem fog 20% CTR-t produkálni).
Csak remélni tudom, hogy az optocsatoló ennél a 20%-nál jobbat produkál, mert ez így elég sovány. 
Némi konkluzió a cikk első részéhez:
Nem érdemes DC SSR-t használni, ha rendelkezésünkre áll a kapcsolt oldalon tápfeszültség, vagy nincs szükség galvanikus leválsztásra. A vezérelt oldal alacsony árama egy konstrukciós hiba az adott kapcsolásban, jobb tervezéssel kiküszöbölhető lett volna.
Folyt. köv.
A következő részben némi méréssel próbálom alátámasztani a fentieket.

Nagyfeszültségű DC Tápegység 4. - fázisváltó elektronika

!!!ÉLETVESZÉLY!!!

A lenti áramkör életveszélyes. Helytelen használata megöl. Én is elkövethettem hibákat a tervezés és az építés során. Semmiféle felelősséget sem vállalok érte. Ha meg akarod építeni, ne kérj segítséget, vagy panelt az építéshez. Nem segítek abban, hogy kinyírd magad.

A korábbi nagyfesz tápegységről szóló bejegyzéseimben már szó volt arról a kis elektronikáról ami képes az egyenfeszültégű oldal nulla pontját a földelés potenciálján tartani leválasztás nélkül is.
Nem ebben nincs semmi vudu. Ez csak egy egyszerű áramkör.
Az elmélet:
A védőföld az elektromos rendszerben valahol össze van kötve a hálózat nulla pontjával. Valószínűleg a villanyóra körül. Tehát ha megmérjük a feszültséget a fázis és a védőföld között akkor ott a teljes hálózati feszültséget találjuk. Ha a nulla és a védőföld közötti feszültséget mérjük akkor az nulla lesz (vagy ahhoz nagyon közeli). Ahhoz, hogy ezt fel tudjuk használni a következő kis áramkört rajzoltam:

Ez csak két egyszerű zener alapú feszültségszabályozó, ami biztosítja a jelet a további feldolgozásra.
Terveztem egy teljes áramkört e köré, mikrokontrollerrel, 5V-os tápegységgel MOSFET-ekkel amik két kétáramkörös relét hajtanak.

A panelterv:

A terv alapján megrendeltem a paneleket az allpcb-től. Elkövettem egy hibát a tervezés során. A reléket a panelek rendelése után vettem meg. Kiderült, hogy rossz irányban kötöttem be a reléket. Ez azt jelenti, hogy a kikapcsolt állapotú relék hálózati rövidzárat okoznak.

Félrehajítottam a paneleket (annélkül, hogy egyetlen alkatrészt beforrasztottam volna), rendeltem újakat.

Ezek megérkeztek néhány nap múlva:

A végleges panel:

Írtam egy kis Arduino kódot a szerkezethez. Egy ATTINY84 van benne. Tulajdonképpen a kód könnyedén beleférne egy ATTINY24-be is.
A panel a végső helyén:

A kész szerkezetet rákötöttem a hálózatra. Bekapcsoltam. Minden jól nézett ki, mindadig, amíg meg nem nyomtam a kimeneti kapcsoló gombját.
A fő fázisbiztosíték lekapcsolt. Hogy az a jó...
Néhány újabb kísérlet. Az eredmény romlott. Végül már a szerkezet bekapcsolása is levágta a fázist, a kimenet bekapcsolása nélkül.
Kiszereltem a fázisváltó elektronikát. Megmértem. Úgy nézett ki, hogy mindkét relét kinyírtam. Rövidzárlat keletkezett a fázis és a nulla között.
És itt jön Murphy a képbe. Mennyi alkatrészt szoktam venni az áramköreimhez?
Sokkal többet mint amenyire szükségem van. Kivéve ezt az esetet. Csak ez a két relém volt. Hétvége. Hétfőig várnom kell, hogy le tudjam cserélni a reléket.
Közben kiforrasztottam a reléket - Úúúútálok furatszerelt alkatrészeket kiforrasztani.
Leszedtem az egyik relé kupakját, hogy a megégett kontaktusokról tudjak képet csinálni:

És itt jön a meglepi. Nyoma sincs égett kontaktusoknak. Mikroszkópal is csináltam képet. Az eredmény ugyanaz:

Semmi. Az érintkezők hibátlanok. Megmértem a második kiforrasztott relét is, amin még mindíg rajta van a kupakja. Az eredmény ugyanaz. nincs nyoma a hibának.
Arra tippelek, hogy a hő és a mechanikai tortúra amit elszenvedtek a kiforrasztás közben megoldották az átmeneti összetapadását az érintkezőknek.
Vissza az alapokhoz. Miután a hiba okát nem találtam meg (nem akartam ezt a játékot újra eljátszani, a kicserélt relékkel). Arra tippelek, hogy a kondik bakapcsolási árama okozza a problémát (ahogy írtam ezzel már korábban is volt bajom). Tehát kitaláltam egy hekkelt megoldást. Az új relékkel együtt vettem bekapcsolási áramkorlátozó NTC-ket is. Nem egy ideális megoldás, de remélhetően elég lesz. Fogtam egy tápelosztó panelt, és belehekkeltem két NTC-t. Ebből a panelből úgyis volt maradék:

Kicseréltem a reléket. Az egész úgy működik, ahogy akartam.
Még gondolkodom a végleges megoldáson. Számomra az elkészült szerkezet egy eszköz és nem a cél. Tehát, lehet, hogy nem éri meg az erőfeszítést a továbbfejlesztése.

Nagyfeszültségű DC Tápegység 3.

!!!ÉLETVESZÉLY!!!

A lenti áramkör életveszélyes. Helytelen használata megöl. Én is elkövethettem hibákat a tervezés és az építés során. Semmiféle felelősséget sem vállalok érte. Ha meg akarod építeni, ne kérj segítséget, vagy panelt az építéshez. Nem segítek abban, hogy kinyírd magad.

Folytattam a munkát a hátralévő feladatlistával a korábbi bejegyzésből.
"A hátlapon kimarni a biztosíték és a tápcsatlakozó helyét"
megtörtént
"Az előlapon kimarni a banánajlzatok helyét"
Ez sokkal egyszerűbb lett mint gondoltam. Éppen megérkeztek a lépcsős fúróim amiket rendeltem, korábban mint számítottam rájuk. Sosem használtam ilyesmit korábban. Az első kísérletre kifúrtam a lyukakat pillanatok alatt.
"Befejezni a kábelezést"
megtörtént

"Beállítani a tizedespontokat"
Nem volt könnyű eltakarítani a forrasztóón gombócokat, de megtörtént
"Építeni valami műterhelést az árammérés beállításához"
Egy professzionális elektronikus műterhelés ami működik 300V felett nem olcsó. Úgy döntöttek, fogok egy 100W-os 1K-s ellenállást és felcsavarozom egy régi s478-as procihűtőre. Az volt a kérdés, hogy be kell-e kapcsolni ventilátort. Nem kellett.

"Kalibrálni"
megtörtént
"Előlap festés"
megtörtént

Bajaim voltak a panelműszerek rögzítésével. A legtöbb rögzítőfül letört (hogy elöregedet, vagy rossz konstrukció, ki tudja)

Utálom a forró takony ragasztót, de itt nem volt más opcióm, hogy a műszereket a helyükön tartsam:

"A fázisváltó elektronika megépítése (nem feltétlen szükséges, akkor is ráér, ha már megvan a többi)"
Ezzel haladtam rendesen, de ez egy másik cikk tárgya lesz. Nincs még kész, tehát nem építettem be a tápba.

"Tartókonzolt csinálni a kondikhoz"
Ez vicces volt. Nem tudom miért, de teljesen elfelejtettem, hogy a kondik külső aluminium burkolata (és ezért a felfogató csavar is) a kondi negaív pólusát alkotják. Két különböző potenciálon lévő kondenzátort felcsvarozni ugyanarra a vezető (aluminium) lapra nem a világ legnagyobb ötlete:

Szerencsére erre még a bekapcsolás előtt rájöttem és lecseréltem a rögzítő lapot műanyagra (fel nem használt lemaratott FR4-re):

Végére értem a teendő listának. A project majdnem kész (csak a fázisváltó elektronika hiányzik):

Mi következik:
Be fogom fejezni a fázisváltó elektronikát és beszerelem.
Maga a táp hagyott teret némi továbbfejlesztésnek, úgy mint a bekapcsolási áramfelvétel korlátozása és a kondenzátorok megfelelő kisütése kikapcsoláskor. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a továbbfejlesztések terítékre kerülnek-e a közeljövőben. A szerkezet használhatósága fogja eldönteni.

Nagyfeszültségű DC Tápegység 2.

!!!ÉLETVESZÉLY!!!

A lenti áramkör életveszélyes. Helytelen használata megöl. Én is elkövethettem hibákat a tervezés és az építés során. Semmiféle felelősséget sem vállalok érte. Ha meg akarod építeni, ne kérj segítséget, vagy panelt az építéshez. Nem segítek abban, hogy kinyírd magad.

Közben a tápegység többi panelje is megérkezett, így folytattam tovább az építést.
Befejeztem a panelműszerek tápegységeit (ezek csak egyszerű 7809 alapú lineáris dupla tápok):

Felraktam a tápelosztót, meg némi kábelezést a hátlapra:

Bekötöttem a panelműszereket és kimartam az előlap egy részét (manuálisan, mert a CNC maróm még mindíg darabokban)
Így néz ki a cucc ma:

Működik, részben:

A tizedes pontok rossz helyen vannak (az a 33V inkább 330V)
Csináltam az alap panelről egy hőkamerás felvételt is. Ezen jól látszik, hogy a kondenzátorokkal párhuzamosan kötött ellenállások melegszenek:

Szóval a cucc halad előre, de még van egy rakás tennivalóm:

• A hátlapon kimarni a biztosíték és a tápcsatlakozó helyét
• Az előlapon kimarni a banánajlzatok helyét
• Befejezni a kábelezést
• Beállítani a tizedespontokat
• Építeni valami műterhelést az árammérés beállításához
• Kalibrálni
• Előlap festés
• A fázisváltó elektronika megépítése (nem feltétlen szükséges, akkor is ráér, ha már megvan a többi)
• Tartókonzolt csinálni a kondikhoz

folyt. köv. ...

Nagyfeszültségű DC Tápegység 1.

!!!ÉLETVESZÉLY!!!

A lenti áramkör életveszélyes. Helytelen használata megöl. Én is elkövethettem hibákat a tervezés és az építés során. Semmiféle felelősséget sem vállalok érte. Ha meg akarod építeni, ne kérj segítséget, vagy panelt az építéshez. Nem segítek abban, hogy kinyírd magad.

Egy rakás ötlet van a fejemben, hogy mit építsek, mivel kísérletezzek.
Némelyik közvetlen hálózati feszültséget használ. Van olyan amihez egyenirányított, szűrt hálózati feszültség szükséges.

A labortápjaim maximum 60V egyenfeszültséget adnak, ami egyértelműen nem elég ezekhez a kísérletekhez. Egy megfelelő változtatható nagyfeszültségű tápegység ára kriminális, és a tudásának jelentős részére jelenleg nincs szükségem.

• Nem kell, hogy változtatható legyen. Az építendő cuccoknak lesz saját egyenirányítása a végén. A betápjuk meg így, is úgy is a hálózatról jön, tehát ez az egyetlen szükséges feszültség.
• Nem kell, hogy stabilizált legyen. Az ok szintén a fenti.
• Nem kell, hogy galvanikusan leválasztott legyen. Tudom, ezen a ponton jönnek az igazi szakemberek visítva: IDIÓTA!!! Hagy magyarázzam meg, miért nem vagyok teljesen őrült:
  1. A múltban építettem egy korrekt leválasztótrafót. Ha szükséges a leválasztás ezt használom.
  2. A "hanyagságom": A kétoldalasan egyenirányított hálózati feszültség itthon kb. 650V. Ez mindenképp halálos. Ha hibát követsz el, megöl. Nem tud kétszer megölni a hiányzó leválasztás miatt.

Tehát a terv:
Építeni egy egyszerű kétoldalasan egyenirányított tápegységet, nagy kondikkal (3300uF/500V-os darabokat vettem, viszonylag jó áron. Ezek a cuccok hatalmasak).
Hozzátenni a szükséges áramköröket, hogy beépített panel műszerekkel mérni tudjam, mi jön ki az áramkörből.
Hozzárakni a szükséges dolgokat, hogy ki tudjam sütni a kondenzátorokat. Ha ezeket terhelés nélkül magukra hagyjuk, még hosszú idő után is halálos áramütést okozhatnak.
Hozzárakni egy speciális áramkört amit ide terveztem a következő két funkcióval:

1. Ellenőrzi, hogy az áramkör megfelelően födelve van-e a védőföldre (ez nem egy valós földelés teszt, de ha a labor hálózata rendben van, megmondja, ha kábelezési probléma van a készüléknél).
2. Ellenőrzi a bejövő hálózat polaritását és felcseréli ha szükséges. Ebből adódóan a kimeneti 0V-os csatlakozó mindíg a hálózat földjén lesz és sosem a fázison.

Ez az áramkör jelenleg még fejlesztés alatt áll, tehát még nem tudom, hogy működik-e vagy sem, de nem is feltétlenül szükséges a tápegység megvalósításához. Ad a rendszerhez némi biztonságot, de semmi sem helyettesíti az extrém odafigyelést és a korrekt leválasztást.

A tervezést kb. két hete kezdtem. A panel panel már a kezemben van, köszönhetően az ALLPCB  szolgáltatásának:

Tegnap este be is ültettem:

Én mondtam, hogy rohadt nagyok ezek a kondik.

Nézzünk némi mérést:

Na mondtam, hogy van leválasztótrafóm.
Hoppá! A Fluke 117-em képtelen megmérni a kimenő feszültséget. A specifikációja szerint 600V-ig mér. Nekem működött 650V-ig, de a táp fölötte volt. Cseréljük le egy olyanra ami 1000V-ig működik:

Szóval a táp működik. Az első benyomásoom, hogy a kondikkal párhuzamosan kötött 100k/5W ellenállások nem túl jók a kisütésre. Jó néhány percig eltartott, hogy teljesítsék feladatukat, és ha nem túlzottan, de melegszenek működés közben (elfűtik azt a 3W-ot ami a leválasztótrafó kijelzőjén látszik). Ez így elmegy egyenlőre, de gondolkozom, hogy lecseréljem valami aktív megoldásra (egy váltakozóáramú relé valami kissabb értékű, nagyobb teljesítményű ellenállássokkal talán).
Egyenlőre ennyi. A következő a dobozolás és a panelműszerek hozzáadása, kalibrációja.

A műtét sikerült, a beteg meghalt

Kaptam két eléggé halott Electrodragon féle relé modult egy barátomtól, hogy javítsam meg.
Az első úgy nézett ki mint ami javítható:

A második teljesen halott:

Ebből meg akartam menteni a terhelés oldali sorkapcsolkat, az első modul tápoldli sorkapcsának a helyére, valamint az ESP-12-es modult, hogy feltegyem az egyik fejlesztőpanelemre.

Leszedtem a sorkapcsokat és az ESP-t a panelről.
Gyártottam egy új fejlesztőpanelt belőle:

Az építés tökéletesen sikerült. (egyre jobban megy az SMD forrasztás),
de amikor a programozót rádugtam az még az USB buszról is leesett.
Tehát a műtét sikerült, de a beteg meghalt.
Az első relé modult is megjavítottam, de miután az egy hálózati feszültségre kötött eszköz, elővigyázatossági intézkedések nélkül nem akarom kipróbálni. És erre most nincs több időm.
Folyt. köv....

Elektronika - Újabb cuccok folyt...

A szombati panelek így állnak ma:

Lassan, nem ártana írnom is a dolgokról, nem csak fotózgatnom. :-)

CNC Motor meghajtó 5.

Azt terveztem, hogy megépítem a motor meghajtót azon a hétvégén, de ez sajnos nem következett be. További egy hétig tartott. Amiről itt írni akarok, hogy a motor meghajtóval együtt, új mérőáramkört is terveztem. Ez nem csak a fordulatszámot, hanem az áramot (ez benne volt eddig is, csak nem teszteltem) és a motor feszültségét is méri. Ezen túl belekerültek a korábban kihagyott védődiódák valamint egy konfigurálható ötödrendű aluláteresztő szűrő, hogy tesztelni tudjam a végső tervhez.

A kapcsolási rajz:

A nyák terv:

Az első hétvége eredménye - a panelek kimaratva, az alkatrészek összeszedve:

Egy héttel később - a panelek méretre vágva és beültetve:

A következő feladatok (nem feltétlenül ebben a sorrendben):

• E két panel tesztelése
• Panel tervezés és építés a processzornak és a kijelzőnek
• Plusz szűrő a szabályozható egyenfeszülséghez
• Megtervezni és megépíteni az utolsó hiányzó darabot - a nagy bemeneti feszültségű 3.3V-os tápot
• Tesztelni és hangolni a PID vezérlő kódját
• Átköltözni a végleges tápegységre a labortápról
• Összerakni az egészet - megírni a fordulatszámbeállítást G-Code-ból
• Megírni a feszültség/áram/teljesítmény mérés kódját
• Megtervezni és megrendelni a végleges panelt
• Beépíteni az egészet az eredeti vezérlődobozba