2018. október 7., vasárnap

Az ország vízszerelője

Október 4. - Csütörtök este 9 tájban
Lejárt a mosogatógép. Kiír valami hibát. Valami olyasmi, hogy nincs víz.
Nem igazán van kedvem hozzá, de szét kell szednem a bejövő csövet. Elzárnám a csempecsapot, elkezd orrán száján ömleni belőle a víz. Valahogy éreztem, hogy nem kellett volna hozzányúlni. Nagynehezen addig tekergetem amíg már csak csöpög, alárakok valami dobozt.

Október 5. - Péntek
Felhívom a vizest, hogy gond van. Többedszerre veszi fel a telefont. Kiderül, hogy vidéken van, így csak hétfőn tud jönni. Fasza, ez így nem maradhat. Melóból korán haza, fotó, irány az Obi.


Nőnek mutatom a fotót. Kellően kelletlen/agresszív stílusban, hogy ö ebből nem lát semmit és miért nem bontottam ki (cseszd meg akkor az egész család víz nélkül marad).
Kinagyítom neki.
Ja, akkor már tudja. A kezembe nyomja a delikvenst.
Van más dolgom is, így majdnem este nyolc mire hazaérek. Víz elzár, puzzle elkezd szétszedni.
Szidom az összes idióta anyját aki ezt összetamagocsizta.
1. Mosogató csöve leszed
2. Mosogatógép csöve leszed
3. Az 1/4-es golyóscsapból víztisztító csöve kibányász
4. 1/4-es golyóscsap kibombáz
5. 3/8 - 1/4-es elosztó leteker
6. Sűrű anyázások mellett csap kiteker. A beépített bútort ugyanis sikerült a csap után berakni. A csap elforgatva nem fér el. Valahogy kierőszakolom.
1/2 9 - Megpróbálom betekerni az új csapot. Pár miliméterrel hosszabb a felső sapka. Esélyem sincs berakni. Este van, nem tudom megoldani, ledugózni se. Nincs víz.
Ez így nem maradhat.
Autoba be, padlógáz, Bauhas 9-ig nyitva.
8:52-re odaérek. Állok a polc előtt, és nem telálok megoldást. Hangosbemondó közli, hogy zárnak. Felkapok egy sima csempecsapot, futás a pénztárhoz.
Hazaérek, beszerelem. Legalább a mosogató működik, se víztisztító, se mosogatógép.

Október 6. - Szombat
Összes gyerek autoba bepakol, irány az Obi.
Összeszedek egy csőszerelőműhelynyi könyököt, toldót, szűkítőt, tömítőt, bizbaszt. A gyerekeknek mindenféle programja van a városban. Mire hazaérünk este. A tegnapiakból okulva már nem nyúlok hozzá

Október 7 - Vasárnap
Miután mindenki elvégezte a vízigényes reggeli teendőjét, megint szétszedem az egészet. Fogom az összes idomot, szűkítőt, bizbaszt. Rájuktekerem a DuPont éves termelését, összerakom a csődarabokat. Beszerelem a csapot. Berci lemegy a pinyóba megnyitja a vizet.
Hurrá, nem csöpög sehol.
Kinyitom a fölső kiscsapot, hogy legyen víz a mosogatóban. A csempecsap lelő a betétjével, dől a víz. Berci fut és elzárja. Úszik a konyha.
Hogy az Obi büdös nénikéjét.
Gyerekekkel együtt felmosunk. Visszaszerelem a Bauhausban vett sima csempecsapot. Mostmár van Mosogató, és víztisztító. Mosogatógép változatlanul nincs.
Elmegyünk ebédelni. Ebéd után újra Obi.
Leadom a csapot a vevőszolgálaton. Fel az osztályra. Keresgél, nem talál.
Találtam egy a falnál 3/8-os darabot. Megyek az eladóhoz, hogy ebből kéne feles. Az nincs pénteken elfogyott (ja, én vittem el az utolsót). Majd lesz egy hét múlva. Ad egy szűkítőt a 3/8-oshoz. Mellesleg megjegyzi, hogy ez Kínai, de normálisat nem rendel, mert annak 7000 darabja (végiggondolom. Órabérem/Kínai szívás - Jó lenne, ha tartana a 7000-esből)
Irány haza. Szétszedem a mmosogatógép csövét (az eredeti probléma), nem látok benne semmit - szerintem ez nem lett megoldva, de majd csak akkor derül ki, ha használni próbáljuk.
Új csap beszerel. Jónak tűnik.
Íme a mű:


Tanulságok:
1. Nem fenyeget az a veszély, hogy az "ország gázszerelője" után az "ország viszerelője" legyen belőlem. Ez a csöszerelős dolog nem az én világom
2. A legközelebbi "nehogymár ezért szerelőt hívjunk" mondatra a reflex válasz - "de, bizony!!!"


2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.