SUF
Informatika, elektronika, midennapok és ami még eszembe jut
2025. február 28., péntek
Szereljünk villanyt!
2022. április 4., hétfő
Zárás
Ez a blog itt és most búcsúzik.
Az elmúlt években elég sokat írtam több kevesebb intenzitással. A cikkek legnagyobb része azzal a módszerrel készült, hogy megírtam ennek a "testvérblogján" angolul, majd azt fordítottam magyarra. Ez a dupla munka, leginkább saját magamnak érte meg, tekintve, hogy azokban az időszakokban, amikor a munkám során kevesebb volt az angol nyelvű interakció, valamilyen szinten "edzésben" tartott.
Úgy döntöttem, hogy ennek itt most, ebben a formában vége.
A cikkek, továbbra is el fognak készülni angolul, de a továbbiakban magyar fordítás nélkül. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy nem akarom a szükséges plusz időt ebbe beletenni, azt inkább fordítom hasznosabb dolgokra, úgy mint cikk írás, a projectjeim, vagy tanulás.
A másik - igen ez alapvetően egy szakmai blog volt - akkor is politikai. A tegnapi választások eredményeként elegem lett ebből a mérgező környezetből, közszférából.
Az elmúlt sok hónapban a szabadidőm jelentős részét a 20K22 kezdeményezéssel töltöttem, a saját szakmámban. Építettem a munka elvégzéséhez szükséges informatikai hátteret. Azt gondolom, ezzel tettem eleget, hogy jobb hely legyen ez az ország. Büszke vagyok arra amit elértünk. Ugyanakkor mérhetetlenül csalódott is, hogy kik lakják és vezetik ezt a helyet.
Részemről a gesztusok kora lejárt. A saját és családom boldogulásomra fogok koncentrálni. Ebben az exhibicionizmusom kielégítésére, egy angol nyelvű blog is pontosan elég.
Szóval, aki a továbbiakban is kíváncsi az írásaimra, a félkész projectjeimre és a bénázásomra, itt olvashatja a továbbiakban:
Pákahuszár
Tisztelettel:
Gömöri Zoltán
2022. március 13., vasárnap
Új műhely 3.
Az elmúlt héten, nagyjából az összes szabadidőmben a műhely asztalokon dolgoztam. Csiszoltam, fúrtam, olajoztam, összeszereltem.
Itt az eredmény:
Sajnos, még messze a vége, de legalább haladtam valamit.
Ezen a hosszú hétvégén tervezem, hogy leviszek cuccokat, és elkezdek dolgozni a nagy rackszekrényeken, amiket korábban szereztem.
Új cuccok jöttek 4.
Nem bírok magammal. Vettem még két újabb VXI keretet.
Mióta a kezembe került az első, szeretnék olyat, aminek van az elején kijelző és billentyűzet. Enélkül elé rondán néz ki a cucc.
Épül az új laborom, tudtam, hogy kell némi UTP kábelezés. Még fogalmam sincs, hogy melyik préselési rendszert kell majd használnom. Rendeltem egy Krone és egy 110-es betűzőt is.
2022. március 2., szerda
Új műhely 2.
Még decemberben írtam az új műhelyemről. Ez egy, az önkormányzattól bérelt pince. Szörnyű állapotban volt.
Eltelt azóta, több mint két hónap. Mostmár sokkal jobban néz ki.
A kitöredezett betonoszlopokat kijavították, megtörtént a festés és antisztatikus PVC burkolat került a padlóra.
Úgy döntöttem, hogy (részben) saját gyártású asztalaim lesznek. Volt olyan szerencsém, hogy 200x80x2,7cm-es bükk lapokat kaptam 32eFt-ért darabját (a mai fa árak, teljesen a horror kategóriába esnek). Az a tervem, hogy négy asztalom lesz. Egy forrasztani, mikroszkópnak és elektronikai munkához, egy sarokasztal a számítógépnek, egy a méréstechnikához (a műszereimmel), egy pedig mechanikai munkához (ha őszinte akarok lenni, akkor ez összesen ~7m2 asztalfelület, amit meg tudok tölteni a kuplerájommal 😂).
Az asztallapokon túl, vettem még acél munkalap vázakat. A lapok, csak méretre lesznek vágva (kizárólag a sarokasztal), lecsiszolva és olajjal beeresztve.
Itt a sarokasztal, már csak az olajozásra vár (levágva, lecsiszolva).
Összeraktam a munkalap vázakat a többi asztalhoz:
Itt tartok most. Amint lesz rá időm, folytatom.
2022. február 19., szombat
A nyelvnácik világa
Azt gondolom, ezért most páran meg fognak haragudni rám, de a véleményem attól még fenntartom.
A helyesírásom siralmas. Mindig is az volt, annak ellenére, hogy törekszem helyesen írni, ahol lehet, helyesírás ellenőrzőt használni (na ezek sem tökéletesek sajnos). A három gyermekem közül kettő ugyanúgy mint én, évek óta küzd a helyesírásával (annak ellenére, hogy rengeteget olvasnak, amire azt mondták, javítja a helyesírást - vagy nem), nem sok eredménnyel. Ettől még két jóeszű gyerekről beszélünk. Nem gondolom azt, hogy ettől majd ne állnák meg a helyüket az életben.
Továbbmegyek. Számomra a tökéletes helyesírás messze nem szerepel sem a kulturáltság, sem a tudás, sem az intelligencia fontossági lista első helyein. Fontos, de nem áll meg az élet, ha valaki nem rendelkezik ezzel az adottsággal. A fentiekből még azt is le merem szűrni, hogy ez nem kizárólag egy tanulható valami, hanem igenis egy készség, aminek a hiányában azt, aki ezzel nem rendelkezik magasról lenézni igenis a kultúra, az elfogadás hiányáról tanúskodik (ez pedig kőkeményen tanulható).
Ez a blog amit írok, a saját szórakoztatásomra, valamint az exhibicionizmusom kielégítésére íródik. Nem az a célja, hogy pénzt termeljen, így nem igazán fér bele, hogy fizetett lektort foglalkoztassak, a saját hiányosságaim kijavítására. Ebből következik, hogy előfordulhatnak benne helyesírási, vagy nyelvhelyességi hibák, a körültekintés ellenére.
Az itt megírt tartalmakat, a közösségi médiában is meg szoktam osztani (exhibicionizmus 😁). Tapasztalom, hogy egyes emberek, hajlamosak, lekezelő stílusban, hozzászólni, ha esetleg nyelvi hibát találnak. Azt látom, hogy akik ilyen stílusban szólnak hozzá, soha egyetlen esetben sem tettek semmilyen, a cikk témájához kapcsolódó szakmai megjegyzést. Őket hívom én nyelvnáciknak. Az arroganciájuk és az állítólagos nyelvhelyességi felsőbbrendűségük hivatott elfedni, a szakmai hozzá nem értésüket. Rossz hírem van. Én őket nézem le (bocs).
Még egy gondolat ehhez: A blog bejegyzéseim jó részét angolul is megírom. Elsősorban azért, hogy folyamatosan tréningezzem magam. Ezen túl, angol nyelvű szakmai fórumokon is előfordulok, akár írok is. A munkám kapcsán, napi szinten levelezek, beszélek a világ minden tájáról származó emberekkel angolul. Nagyon sok a csapnivaló helyesírás, a néha alig érthető beszéd.
Soha, egyetlen alkalommal sem tapasztaltam, hogy ezt nekem, vagy bárki másnak, felhánytorgatták volna. Nekem úgy tűnik, hogy a nyelvnáci lét egy ízig vérig magyar jelenség. Én szégyenlem magam, a helyükben.
Update 2022.02.21: Na, ma sikerült szintet ugrani. Egy megjegyzésben azt mertem írni, hogy "kiszedni". Erre jött rá egy válasz, hogy "kivenni". Nem gondolnám, hogy az adott helyen ez olyan hibát jelentene, hogy egyáltalán szólni kéne érte, sőt szerintem mindkettő helyes. Mindezt egy olyan "úr" írta le, ami (nem, nem helytelen, ezt itt így akartam) rendszeresen, a saját bejegyzéseiben, elhagyja az ékezeteket.
Műszervezérlés - irányok 2.
Sokminden (hívhatjuk semminek is) történt mióta utoljára írtam a műszervezérlő alkalmazásról.
Név
Nem szeretem a random neveket amiket ennek a rendszernek adtam idáig. Nem látszott, éreztem professzionálisnak. Végülis találtam neki nevet: MeasureFlow
Regisztráltam egy domaint is hozzá:
measureflow.org
(még nincs rajta semmi)
Készült egy github és egy gitlab csoport:
https://github.com/MeasureFlow
https://gitlab.com/MeasureFlow
Szoftver
Azt hiszem (legalábbis részben) megvan az irány. A szoftver plug-in alapú volt idáig, de más szempontból nem volt moduláris. Úgy döntöttem, hogy architekturálisan szétválasztom a frontend-et és a backend-et. A backend egy minimális REST API dotnet 6 alapon. A frontend még mindig kérdéses.
Elkezdtem a backend fejlesztését. A kódbázis nem ígényel túl sok portolási munkát amíg csak egy műszer folyamatos méréséről beszélünk és nem valami komplex munkafolyamatról. Tehát a dolog nagyjából már működik (csak az utolsó kódrészleteket még nem próbáltam ki)
Hardver
A megrendelt panelek megérkeztek (mind az USB-GPIB mind az USB-RS232). Voltam olyan szerencsés, hogy ebben a chiphiányos időszakban találtam 10db ATMEGA32U4-et egy helyi kereskedőnél.
Egyelőre még nem volt időm beforrasztani és tesztelni. Amúgyis, még kell rá firmware, szóval amíg a firmware-el kapcsolatos kérdéseket nem oldom meg, az egész használhatatlan.
Firmware
Elérkeztünk arra a pontra, ami jelenleg a legnagyobb fejfájást okozza az egész képben.
Az elmúlt két hétben, amikor időm volt ezzel foglalkozni, próbáltam megérteni azt az USBTMC implementációt, amit találtam a github-on. Nem lettem nagy rajongója. Sajnos nem egy megfelelő, újrahasznosítható USBTMC implementáció, ami betartaná a LUFA tervezési elveit. Egy félkész, nem túl jó LUFA demo-n alapul, rosszul kezeli a az AVR lábait, nagyon fura a konfiguráció kezelése (A szabványban nem létező, az USBTMC-n kívüli konfigról beszélek).
Próbáltam megérten, hogyan működik, hogyan tudom átültetni a saját hardveremre. Eredetileg, csak a lábkiosztást akartam megváltoztatni a saját terveimhez, de már tudom, hogy nem állhatok meg itt.
A múlt vasárnap, végül rájöttem, hogy mi a legnagyobb probléma az egész dologgal. Sokkoló felismerés volt. A probléma gyökere, nem a megvalósításban keresendő, hanem a szabványban magában.
A szabványosító testület teljesen másképp gondolkodott mint én.
Az ő céljuk: kialakítani egy olyan megoldást ami műszer oldalon be tudja "csomagolni" a meglévő GPIB csatolót az USB-be, időt adva a natív USBTMC megvalósítás előállítására.
Az én célom: kialakítani egy olyan megoldást ami a (akár több) műszer GPIB csatolója és az USB közé tehető, becsomagolva a meglévő GPIB csatolót. Ezen túl kezeli a műszer oldalon a másodlagos címzést is.
Első olvasásra talán nem tűnik úgy, hogy túl sok különbség lenne a kettő között. A különbség, hogy a szabvány nem tartalmaz semmit ami a GPIB címzésre vonatkozik. Feltételezi, hogy az USB488 kiterjesztéssel rendelkező USBTMC eszköz, egy USB eszközként jelenik meg és nem többként.
Ha másodlagos GPIB címzés nélküli eszközökkel szeretnék csak foglalkozni, akkor talán együtt lehetne élni ezzel, de sajnos, nem ez a helyzet. Vannak VXI kereteim, valamint egy moduláris tápegységem másodlagos címzéssel.
Ha kicsit tovább ások kiderül, hogy sem a HP (Agilent/Keysight), sem a National Instruments nem valósította meg az USB488-al kiegészített USBTMC szabványt a saját USB-GPIB csatolóiban (HP 82357B, NI GPIB-USB-HS). Az egyikük "standard base device"-t használ a másik meg "vendor specific device"-t. Ezek meg cégen belüli zárt megoldások.
Visszatérve az eszközre magára. El kell döntenem, milyen irányba haladjak tovább a firmware fejlesztéssel. Itt vannak azok az irányok amik elképzelhetőek:
- Újraindítom az USB-CDC alapú megvalósításomat (Prologix parancskészlet alapú). Ennek megvannak a maga hátrányai, mint a CDC lassabb mint a natív USB "bulk" végpontok, a PC oldalon portolnom kell a saját meghajtómat a MeasureFlow alá, az eredmény egyetlen meglévő PCs software csomaggal sem lesz kompatibilis.
- Az AR488 firmware-t használom. A fenti hátrányokon túl, még a másodlagos címzést is meg kell valósítanom, az ő kódbázisukon miután az ott még nincs meg.
- Lemásolni a HP vagy az NI csatoló működését. Ez több szempontból is problémás. Rengeteg USB kommunkáció elemzéssel, jogi problémákkal, stb. jár.
- Fejleszteni egy USB kompozit eszközt (meg kell nézni egy móricka programban, hogy a Keysight IO library kezeli-e). Szóval a koncepció: fogni egy CDC eszközt amin keresztül lehet az egész cuccot vezérelni (úgy mint manuális beállítások, vagy SCPI emuláció). Csinálni dinamikusan készülő USBTMC eszközt minden GPIB műszerhez (elsődleges és másodlagos cím), ami vagy az automatikus felderítésen, vagy a CDC manuális beállításokon alapul.